2014. október 24., péntek

Csoki Book Tag

Sziasztok! :)
Most ismét egy taggal jöttem, remélem nem haragusztok meg. :) Ezért csinálom meg pont most ezt a bejegyzést, mert igazából tegnap, a szülinapomon akartam, de nem jött össze, szóval igazából ez az én számomra tökéletes tag, amit most, 14 évesen és 1 naposan meg is csinálok! :D Remélem tetszeni fog!:)
Pusszy :)


Étcsokoládé - egy sötét témájú könyv

Ami nekem először eszembe jutott az Laurie Halse Andersontól (egy napon van a szülinapunk ^^) a Hadd mondjam el.... Aki követi a blogom, tudja, hogy menyire tetszett, annak ellenére, hogy nem egy hú de nagyon boldog könyv, de ettől függetlenül csak ajánlani tudom.

Fehér csokoládé - egy vidám könyv

Tudtátok, hogy a fehér "csoki" nem is csoki??? Nincs benne egy gramm kakaó se! Mindig is utáltam, de amikor ezt megtudtam, még jobban megutáltam, mert akkor ez csak egy hazudozós kis dög! De a könyv amit választottam, az nem más, mint a... Galaxis útikalauz stopposoknak Douglas Adamstől! Ugyan még nagyon az elején tartok, de mér így is nagyon, de nagyon jó! Nem sokára bejegyzés, addig is NE ESS PÁNIKBA!

Tejcsokoládé - egy népszerű könyv, amit nagyon el akarsz olvasni

Tudom, nagyon ciki, de az Éhezők viadala. Méga  csapból is ez folyik, már nagyon kíváncsi vagyok, hogy miért tetszik mindenkinek annyira de nagyon.

Csokoládé, aminek karamell van a közepén - egy könyv, ami ellágyított

Először is nyamm, másodszor pedig, nem tudom, hogy melyik könyv lehetne ez. Talán a híres-neves Csillagainkban a hiba John Green - től.

Ostyamentes Kit-Kat - egy könyv, ami meglepett Téged

Ez a könyv nem más, mint Cecelia Ahern A holnap titkai című műve. WoW! Nagyon fordulatos, én nagyon-nagyon meglepődtem néhány dolgon.

Snickers - egy könyv, amiért majd' megőrülsz

*de rég ettem Snickerst*. Ééééés Az Obszidián J. L. Armentrout-tól!!! Beleolvastam a Libriben, és annyira de nagyon tetszik!!! *-*

Forrócsokoládé tejszínhabbal és pillecukorral - egy könyv, amit bármikor újraolvasol

Az SzJG-t a mai napig le-le kapdosom a polcomról, és jókat nevetek rajta.

Bonbon - egy sorozat, aminek olyan tulajdonságai vannak, amiket sokféle olvasó szerethet

Valamiért ide az Engelsfors trilógia ugrott be, ami misztikus, fantasy, vicces, romantikus, akció dús. Még csak az első részt olvastam, de nekem nagyon tetszett.

John Green: Csillagainkban a hiba

Sziasztok! :)
Tudom, kicsit későn jelentkeztem, de a most következő bejegyzés volt életem legnehezebbike. Plusz gonoszkodott a gépem, és nem engedett képet feltölteni. :'( De azért remélem tetszik.:) Akkor csapjunk a lecsóba!
Pusszy



Hazel Grace Lancaster pajzsmirigyrákban szenved ami lassan de biztosan emészti fel a tüdejét, aminek következtében már mindennapossá vált az oldalán guruló lélegeztető gép, illetve az orrából kilógó csövek. Számára nem volt olyan, hogy „remény”, hozzá bármikor bekophattak az utolsó percekért. Az egyetlen, ami életben tartotta még az egy bizonyos Phalanxifor nevű gyógyszer, ami csak megállítja a tumor növekedését, de nem zsugorítja azt. Tizenhét évesen a szülei kérésére el kezd egy rákos támaszcsoportba járni, ami számára kész kínszenvedés. Egyik nap viszont valami mégis feldobja ezt az egy órát. Illetve valaki. Agustus Waters, a féllábú álom pasi megváltoztatja a lány hétköznapjait…

„Ez nem csak egy egyszerű tini románc. Ez a rák története.”
         A könyv, amitől a sajtó hangos, és amiből a papír zsebkendő-cégek meggazdagodnak. Állítólag. Fogadni mernék, hogy akárki, aki eme sorokat olvassa, nem egy szót hallott már erről a könyvről. Hideget és meleget, bár kétségtelenül inkább meleget. Sajnálom, lehet, hogy rengetegen elátkoznak, de nekem, személy szerint nem annyira tetszett. A sztori jó volt, élvezetes. A poénok megállták a helyüket, a szereplők szeretnivalók voltak. Viszont a nyelvezet valami kriminális volt! Tudom, hogy ezért kapni fogok nem kevés negatív hozzászólást, de nem érdekel, azért is leírom. Tudom (!), hogy „csak simán Hazel” mindössze 16 éves, de az egész könyv olyan volt, mintha a unalmában a naplójába írogatott volna. Ezzel természetesen nincs semmi baj, hisz végül is ő csak egy tini, aki kétségtelenül más életet él, mint mi, nem is vártam, hogy hatalmas okfejtései legyenek. Viszont már a másik pillanatban Hazelnek hirtelen olyan eget rengetően filozofikus gondolatai támadnak! Félre ne értsetek, mindkettő fajta írásmód szuper jó, csak az idegesített,
hogy turmixok akartak csinálni. Szerintem sokkal jobban járunk volna, hogyha John Green eldönti, hogy mély, irodalmi művet alkot komoly mondanivalóval, vagy pedig laza, de érthető, szerethető és komoly mondanivalóval bíró könyvet ír. Mondjuk így az előbbi felé hajazott, de akkor ne akarta volna annyira görcsösen belekeverni a másik nemet! Gondolom azért lett ilyen, mert azért mégiscsak inkább a felsorolásban elsőbbséget élvező műfajhoz akarta sorolni, de azt is akarta, hogy hihető is legyen. Ha már Hazel (a 16 éves kora ellenére!) egyetemre jár, és olyan felsőbbrendű gondolatai vannak, szerintem elhittük volna, hogy ő egy különleges lány. Nem, rosszul fogalmaztam. Hazel egy különleges lány így is, de elhittük volna, hogy Hazel egy különleges lány, aki meglehetősen magas intelligenciahányadossal rendelkezik. Lehetséges, hogy ez csak nekem nem tetszett annyira nagyon/tűnt fel, és lehet, hogy mindez csak a fordítás számlájára írható, lényeg ami lényeg, nekem a nyelvezet sokat rontott az élvezeten, bár tagadhatatlan, hogy egy nagyon jó könyv, és hogy rengeteg olyan gondolatot tartalmaz, (amivel teletömtem a Facebook oldalam) amit érdemes még felhozni.
         Illetve még valami. Ugye mostanság ez a könyv folyik még a csapból is. Ilyenkor az ember magasra teszi a lécet. És pofára fog esni (saját tapasztalat). Nagyon tetszett, de nem állt helyet a nagy felhajtások közepén. Jó könyv, de nem való annak, hogy egy egész világ bőgjön rajta. Ismétlem. A hiba nem a csillagainkban, annál inkább a körülötte keletkezett felhajtásban van.
Hazel egy jól felépített, nem tipikus (!) főszereplő, akit nagyon megszerettem. Ami nagyon-nagyon tetszett, hogy Hazel elöl állt amikor a szarkazmust osztogatták. Az ilyen karaktereket szoktam a „vicces” halmazba sorolni, ami mindig is a szívem pici csücske volt. Szóval benne ezt szerettem kifejezetten, viszont mégse ő lett a kedvencem. Ritkán illetem eme jelzővel a főszereplőket, főleg nem a férfi főszereplőket, viszont ennél a könyvnél Augustus Waters foglalhatta el a dobogó legtetejét. Természetesen Isaackal megosztva, de akkor is ott van! Szerintem eme férfiú is nagyon-nagyon jó humorral lett megáldva, rajta is szintúgy szét lehet röhögni magad. És ez a beépített metafóra! *-* Mi tagadás, szívesen elfogadnám Mr. Waterst… Hazellel valami eszméletlen cuki párost alkotnak!!! Nagyon imádtam őket együtt, annyira de annyira! Valahogy úgy érzem, hogy „na ők, ők egy szerelmes pár!” Megértik egymást, segítik egymást. Hazelnek pont egy Gus kellett és Agustusnak is egy Hazelre volt szüksége!
Most, hogy így kiveséztük hogy a klaviatúrát püffölő bloggerina mennyire imádja eme párost, térjünk is rá egy másik szereplőre, akit pár sorral fentebb meg is neveztem. A másik kedvencem (pontosabban az utolsó oldalig csak kedvenc) szereplőm. Isaac. Nagyon-nagyon szeretem őt, a humorát, a stílusát, a kisugárzását. Mondjuk a könyv elolvasása előtt megnéztem egy-két film-részletet, amik alapján már szimpatizáltam Isaackal, de amint nyomtatott formában is megjelent… Mindenesetre én megkedveltem őt, az én képzeletbeli dobogóm tetején ő és Gus együtt videojátékozik. :’)
Viszont aki a regény alatt a leginkább kivívta a tiszteletem és elismerésem az Hazel mamája. Rengeteg kitartás és akaraterő van benne, és mindent megtenne a lányáért. Feladta az állását, hogy a nap 24 órájában együtt lehessen a lányával, furikázhassa vagy épp megnézzék, hogy ki lesz Amerika Következő Topmodellje. Próbál minden napot különlegessé tenni, ami engem nem egyszer mosolygásra késztetett. A regény alatt megünneplik (spoiler) Hazel 33. félszületésnapját, a Bastille világnapját, és ilyeneket. Megszínesítette az egész regényt! (spoiler vége). Tisztelem, az ilyen embereket, akik feláldozzák az életüket a gyerekükért. Például van egy osztálytársam, aki mozgássérült, és az ő anyukája is ilyen anyuka, akit pontosan emiatt, nagyon tisztelek. Ezt jól elmondtam. :)

És most jöjjenek a spoileres részek.
Hazel és Gus egy, rákosok számára létrehozott támaszcsoportban ismerkedek össze, amit egy templom alagsorában, Jézus szó szerinti szívében a keresztfa 2 gerendájának találkozásánál van, ahol Jézus szívnének kéne lennie. Patrick, a csoportvezető, mindig elmondja (a hererákjának történetét), hogy ők bizony Jézus szó szerinti szívében vannak, és ebből a szituációból lett gyártva jó pár fenomenális poén, hogy csak 1-2-t mutassak Nektek:
„ – Szó szerint Jézus szívében vagyunk - felelte. – Azt hittem, hogy egy templom pincéjében vagyunk, de mi szó szerint Jézus szívébe kerültünk.
-      Valakinek szólnia kéne Jézusnak – válaszoltam. – Veszélyes lehet rákos gyerekeket tárolni a szívében.
-      Én megmondanám neki – közölte -, de sajnos, szó szerint beleszorultam a szívébe, így nem hallaná. – Nevettem.
Gus és Hazel egy könyv miatt „jönnek össze” végül is, aminek a címe Mennyei megbánás (igazából nem létezik!). Ez Hazel kedvenc könyve, amit már hat milliószor elolvasott, és beajánl Gusnak is, és mivel mindkettőjüknek nagyon tetszik, happy-k. :) Tetszett, hogy így találták meg a közös hangot.
A cuki kis párosunk később elutazik Amszterdamba, hogy találkozzanak Peter Von Houtennel (azt hiszem így kell írni), aki mindkettőjük kedvenc írója (a Mennyei Megbánás szerzője) és kulcsfontosságú szereplő. Szerintem ez az egész utazás egy kis színt vitt az egész történetbe, nekem tetszett, ötletes volt, hogyha már utaznak, akkor ide, így, ezért. Aranyosan lett megírva (mint az egész könyv, hihi). Éss, nagyon illet oda. Nem csak „Hopp, cuccoljunk le Hollandiába!” volt, hanem ki lett dolgozva, meg van a miértje, ami fontos! Pirospont!
Eme kiránduláskor született az én kedvenc részem. Ami nem máskor volt, mint amikor Hazel öltözött az íróval való találkozáshoz:
„… Chuck Taylor cipő, sötét farmer, amelyet mindig viselt, és világoskék póló.
A pólóra René Magritte egyik híres szürrealista képét szitázták: egy pipát, amely alá a festő azt írta dőlt betűkkel: Ceci n’est pas une pipe. („Ez nem egy pipa.”)
-              Nem értem ezt a pólót – mondta a mama.
-              Hidd el, Peter Van Houten érteni fogja. A Mennyei megbánásban kábé hétezer utalás van Magritte-re.
-              De ez egy pipa.
-              Nem, nem az – feleltem. - Ez egy pipa képe. Érted? Egy tárgy minden ábrázolása magától értetődően absztrakt. Nagyon ötletes.
-              Hogy nőttél fel annyira, hogy megértesz olyasmiket, amik összezavarják agg anyádat? – kérdezte a mama. – Mintha tegnap magyaráztam volna el a hétéves Hazelnek, miért ék az ég. Akkor azt gondoltad, hogy lángelme vagyok.
-              Miért kék az ég? – kérdeztem.
-              Csak – válaszolta. Elnevettem magam.”
Ennyi lett volna. Spoiler vége.

         Azt gondolom, hogy ennél a könyvnél tényleg tökéletes volt a cím illetve szuperül leírja a sztorit, csudaszép borító… Pirospont!
         Illetve ami még megérdemel pár szót az a film. Nagyon-nagyon készültem rá, és volt szerencsém megnézni, és hát, azt kell, hogy mondjam, nagyon perfect lett. (Előre szólok, hogy olyan Titanic méretű könnytócsára számítsatok. Mármint nem arra, ami akkor keletkezik, amikor megnézitek a Titanicot, hanem arra, amiben a Titanic is elsüllyedt.) Szerencsére John Green végig ott volt a forgatáson, így nagyon könyv hű volt a film. Jó volt a szereplőválasztás, a helyszínek, minden, szívből ajánlom! :)
         Mindenki azt taglalja, hogy lehetséges az, hogy egy 36 éves író teljességgel úgy írjon, mint egy 16 éves? Tudom, hogy fentebb pont azt mondtam, hogy számomra kicsit furcsa volt ez a nyelvezet, de hogyha ebből a szemszögből nézzük, az író valami mesterien áthidalta azt a picuri 20 évecskét (az semmi, mit számít ugyan, nemde?), szóval ez említésre méltó.
         Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy nem burkolja cukormázba ezt az egész nem könnyen megemészthető témát. A gyerekek viszonylag nyugodtan beszélnek a saját temetésükről, hogy mi milyen, és igen, egyik alkalommal szó szerint leírja, hogy valaki bepisilt. Nem akar finomítani azon, amin nem lehet. Ez kifejezetten tetszett, hogy egy kicsikét, de ilyen kegyetlenül őszinte. Talán ebben is rejlik a szomorúsága. A szavak mögött mindig több van, mint ami le van írva.
         Volt benne jó pár mélyenszántó gondolat, amire szerintem szükség van itt a jelenben és a jövőben egyaránt. Befejezésként egy pár ilyet szeretnék idézni Nektek, amik tartalmilag és mondanivalójukkal leginkább megragadtak engem, és nem engednek el egy időre, az biztos.
“Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.”
***
 “Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.”
***
“Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?”
***
“ – Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, szután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.”

***
“Ezért tulajdonképpen nem is hazudtam, csak válogattam az igazságok között.”
***
“Olyan hullámvasúton ülök, barátom amely csak fölfelé megy.
***
“ – A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.”

Kedvenc szereplő: Isaac és Augustus
Nem annyira kedveltkarakter: nem volt ilyen, mindenkit szerettem, és szeretni is fogok. :’)
Kedvenc rész: Amikor csak Isaac, Gus és Hazel van a templom alagsorában. Aki olvasta, tudja.
Nem annyira kedvelt jelenet: Mindenki tudja.
Pirospont: a kinézet és a cím, az úgy teljes egészében annyira oké.
Feketepont: kicsit a nyelvezet.
Nem ezt vártam...: nincs papírzsepi tenger. A végét egy picit megkönnyeztem, de alapjában véve nem olyan órisái mértékben könnycsatorna-kiszikkasztó.
Kedvenc idézet: “ – A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.”

2014. október 1., szerda

EGY ÉVESEK LETTÜNK!

Sziasztok! :)

Újra itt, ráadásul egy rendhagyó bejegyzéssel.

Ugye pontosan 365 napja és pár órája tettem ki az első bejegyzésem, aki őszintén megmondva, siralmas lett. Nincs mit ezen szépíteni, de a visszajelzések alapján fejlődő képes vagyok, ami jó hír! ;) (és köszönöööm!)

Igazából nem ilyenre terveztem az első éves szülinapot, főleg ahhoz képest, hogy milyen nagy felhajtást csináltam a félévesnél. :D

Gondolom észrevettétek, hogy az utóbbi időben nagyon hanyagoltam a blogot. Egész egyszerűen nem volt időm. Szülinapomra egy időnyerőt kérnék.

Csak ugye holnap is hajnapban kelek, edzésekre járok, varrni tanulok (nézzétek milyen ügyes volt a ti kis bloggerinátok! Aki megtalál engem, annak jár egy keksz! :D), könyvklubba járok, stb.

Nem volt se időm, se hangulatom. Mostanában kissé letörtem, de most már kezdek újra "előre kapni." Rájöttem, hogy nekem igenis szükségem van erre a blogra. Szörnyen éreztem magam, csak mert nem írtam. Szóval nekem végül is írnom kell. A saját érdekemben. :)

Ezért is lesz egy pindurit különleges ez a poszt.

Nem szeretnék semmit  se "megígérni", hisz már nem egyszer bebizonyosodott, hogy nem mindig tudom betartani és igazán nem szeretnék csalódást okozni. De írni fogok. Ennyi biztos.


Mostantól kezdve egy ár hónapos újjászületés kezdődik a blogon. Elméletileg még idén (pontos időt nem tudok) új ruhát kap a blog, illetve átkeresztelésre is számítsatok, de az csak a kinézettel, szóval majd 1-2 hónap múlva még tárgyalunk erről.
Illetve új dolgokat is be fogok vezetni. Könyvtáros posztok, haulok, illetve hó végi zárások. Meg hasonlók, majd meglátjátok! ;)

Rengeteg mindent terveztem bele így a 2. közös évünkbe, már csak az a kérdés, hogy mennyi is kerül bele a mindennapokba.

Ezer szónak is egy a vége. Visszatértem, végérvényesen.


2014. szeptember 3., szerda

Kis Családom Book Tag + egyéb információk

Sziasztok! :)
Most egy taggel jelentkezem, ami remélem tetszeni fog, illetve az iskola miatt a bloggal kapcsolatos kérdéseket fogom megvitatni Veletek. No akkor vágjunk is bele! :)
Pusszy

Kis Családom Book Tag
Játékszabályok:
  • Vedd számba a családodat és válaszold meg a rád vonatkozó kérdéseket.
  • A játék közösségi, szóval bárkinek tovább adhatod és bárkinek jogában áll visszautasítani a kitöltést.
  • Szabadon is vihető, ha senki nem hívott meg, de kedven van velem játszani.
  • Kötelező feltüntetni a játék kezdőoldalát – a Hagyjatok! Olvasok! blogot, linkkel együtt, hogy a teljes kérdéskör eljusson mindenkihez!
Remélem mindenkinek egyértelmű, a megjelölt linken ott van az összes kérdés, de én most csak az negme érintőkre válaszolok, szóval azokra "amilyen családtagom van". Ergo nem az adott személy válaszol (anya, apu, öcsi, nagyi) hanem én, csak simán ez a kérdés "neve". Én ugyan nem kaptam meghívást, de jópofának tartottam,  így megcsinálom és most se kívánkozok senkit se megjelölni, a kedvet érez ahhoz, hogy megcsinálja, az vigye nyugodtan, forrással (!), én az alap-blogról loptam. :) 

Először is én

– Melyik a legrégebben kedvenc könyved?
Phu, én ugye nagyon régóta, kb. 5 éves korom óta olvasok, így ugye nem emlékezek, de az első, amit olyan 7 éves koromban olvashattam, és a mai napig oda vagyok érte, a szerelem még mindig tart, az a Harry Potter sorozat. Hogy lehet eme csodaművet nem szeretni???

Nagyobb testvér:

FIÚ – Melyik iskolai köteleződet utáltad / utálod nagyon, de nagyon?
A Tüskevárat végigolvasni maga volt a kínszenvedés, uhh, azt nagyon utáltam, meg egy éve nagyon lázongtam a Kőszívű ellen is, de így távolabbról visszatekintve már nem is olyan vészes.

Szülők:

ANYA – Anya vagy apa miatt olvasott könyv? Ő javasolt, az ő kedvence vagy csak ő vette neked ajándékba!
Anyu javasolta 2 évvel ezelőtt a Jane Eyre-t, ami nekem kifejezetten nem tetszett, nem tudom mit vannak úgy oda érte. :D Illetve mi mindig írunk listát, de egyik karácsonykor anyu vett nekem csak úgy látatlanba egy könyvet, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei-t, amit viszont nagyon-nagyon imádtam! Nem sokára kritika! ;)
APA – Melyik az a könyv vagy könyvsorozat, amit jobban szeretsz filmben vagy tv sorozatban?
"Sajnálatos módon" előbb kezdtem el nézni a Carrie naplóját, mint olvastam volna, és az első évad után nem tetszett az első 10-20 oldal, de természetesen majd még próbálkozok! ;) Illetve nagyon érdekelne még a Pretty Little Liars/Csinos kis hazugságok könyv-változata, mivel a sorozat valami elképesztő!!!

Kisállat –

KUTYA: Az a műfaj vagy téma, amit egyszerűen ki nem állhatsz?
Nem túlságosan vagyok oda a sci-fiért...  
MACSKA (5 is van xDD): Az a műfaj vagy téma, amiért egyszerűen oda vagy?
Nincs szó szerinti kedvencem, nagyon szeretem az ifijúságit és a fantasyt is, és ha eme kettőt keverik!!!! Whooaa! *-*
EGYÉB állat (a méh számít, nem?): Egy könyv, amit nem bírtál befejezni, pedig küzdöttél vele?
Dorian Gray arcképe...

Egyebek...

Megkaptam az (elméletileg már végleges órarendemet) miszerint minden nap 6 órám lesz kivéve hétfőn, amikor 5. De ugye ezekbe nem számoltam bele a keddi és csütörtöki 0. előkészítő órákat. Nem tudom emlékeztek-e, de tavaly valahogy úgy volt, hogy kedden és csütörtökön voltak részek, na ez idén nem így lesz, ugyanis eme napokon vannak az edzéseim, amikor kb. fél 6-kor esek haza. Szóval valószínűleg idén a hétfő és a szerda lesznek a bejegyzéses napok, ugye a 2 közül csak az egyik lesz kritika, és előre is elnézést az esetleges késésekért, csak ugye most vagyok nyolcadikos, amikor nagyon fontosak a jó jegyek a továbbtanuláshoz. Bocsi.

Másik. Szeretném, hogyha kommentben válaszolnátok erre a kérdésre, mivel érdekel a véleményetek! Szeretnétek, hogyha írnék a kötelezőkről? Érdekel Titeket? Mit gondoltok, szeretnétek? A Légy jó mindhalálig-ról és az Ábel a rengetegben-ről volna szó. 

Mindenkinek jó sulit! :)

2014. augusztus 28., csütörtök

Cecelia Ahern: A holnap titkai

Sziasztok! :)
Újra itt. Remélem tetszeni fog! ;) Az egyik újdonsült kedvencemről írtam (sajnálom, kissé elragadtattam magam, kb.  Word oldalt kitett :D) mindemellett frissítettem a közelgő kritikákról szóló rovatot. 
Lehet, hogy felmerül bennettek, hogy én vajon miért nem pontozok/csillagozok/akármizek. A válasz egyszerű. Mert mindenki ezt csinálja. De azért mégis csak be kéne sorolnom őket, ezért úgy döntöttem, hogy simán csak címkézek Olvass el, olvass el!, elmegy illetve Távozz tőlem sátán! kategóriák szerint, szerintem egyértelmű, hogy melyik milyen könyvet jelent! :D
Szeptember első hetében, illetve attól függően, hogy mikor kapom meg a hivatalos órarendem, majd megbeszéljük, hogy melyik napokon milyen bejegyzés lesz, kritika vagy egyéb (TAG, érdekességek, tények, stb...)
Nyugodtan írjátok meg a véleményetek nekem akár e-mailben (mrsgombocartur@gmail.com) illetve lent kommentben (ezt akkor is megteheted, hogyha nincs gmail fiókod, csak válaszd ki, hogy Névtelen, és akkor, kérlek, pingáld a végére a keresztneved). Tudom, mostanában leszoktam róla, de amint ezt közzétettem, leülök (már amúgy is ülök, de mindegy...) és válaszok az összes, eddig megválaszolatlan kommentre!! Szóval nyugodtan alkossatok véleményt, nagyon-nagyon sokat segítenél vele nekem! :)
Pusszy :*


378 oldal
Tamara Goodwin élete maga volt a földi mennyország. Szerető család vette körül, rengeteg pénzük volt, tengerparti ház, véget nem érő bulik a haverokkal. Soha nem törődött semmivel, csak a mának élt. Egyik nap megtalálja apja holtestét, aki öngyilkos lett, ugyanis, mint később kiderült, csak úgy úsztak az adósságokban. Anya és lánya eladnak mindent és a furcsa vidéki nagynénihez és nagybácsihoz költöznek. Tamara utál itt lakni, ugyanis anyja szó szerint megőrült és a vidéki élet nagyon nem neki való. Egyik nap egy mozgó könyvtár érkezik hozzájuk, és Tam kiszemelt könyve egy életre felforgatja a holnapjait…

KEDVENC AHERN!!! *-*
Nem tudom, hogy mennyire emlékeztek még az Életed regényéről alkotott véleményemre, de újoncoknak és szeniliseknek mondanám, hogy teljesen levett a lábamról. Elvarázsolt, hihetetlenül tetszett. Na, ez még azt is felülmúlta! Szerintem én megtaláltam az írómat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, hogy ti is rendelkeztek e ilyen egyeddel. Ismertetőjegyei: 1. Olyan, mintha csak Neked írna 2. még a bevásárló listáját is szívesen olvasnád 3. *rá gondolsz* MÉG, MÉG, MÉG! No, nekem Cecelia ilyen. :D Nagyon tetszett az Életed regénye, az U. i. szeretleket mééég nem olvastam, de bármikor képes vagyok megnézni, ezt pedig, ezt pedig… Tekints lejjebb kedves olvasó! (oké, oké, fangirl off)
Szerintem már megszokhattuk Aherntől, hogy hihetetlen meglepetéseket tartogat. Vagy ha te még nem tapasztaltad (hozhatod a lapátot), akkor most megtudhatod. Hogy már azt hiszed, tudod mit, hogyan, mikor, ki, kivel, miért, de nem! Azt hiszed, áá, tudom, mi lesz a vége, de nem! Azt hiszed, ez egy egyszerű láv sztori, de nem!!!
Ebből is jön felháborodásom oka. Mesélek nektek egy történetet egy könyv-kritikus bloggerináról és az ő mazochista barátnőjéről, aki elvállalta, hogy elkíséri a Libribe a fent említett személyt. Tudni kell rólam, hogy szívem szerint besátoroznék a Libribe, de anyu nem engedi :’(, így csak ténfergek, és az őrületbe kergetem az eladókat. Muhahaha! Szóóval, sztorink szerint már majdnem döntöttem. Már csak 2 kiszemelt áldozat között kellett volna változtatnom, amikor megláttam. Romantikus részleg egy ismerős névvel. Eldőlt a sorsom, pukkadjon meg az a másik kettő, nekem Ahern kell! No, arra akartam ezzel utalni, hogy nem érzem jogosnak, hogy a romantikus részlegnél találtam rá eme csodára. Oké, Ahern inkább romantikus író, és jól mutatott együtt a sok-sok kicsike, de ezt a művet nem tettem volna arra a polcomra. Nem hinném, hogy egy magában  Egyébként meg libri eladó szemmel nézve tök logikus, hogy oda rakták. Imádok magammal vitatkozni! :DD
Őszintén, egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Persze nem kedvenc, mert nem kérhetnek arra, hogy válasszak egy darab kedvencet. Ez olyan, mint egy anyát arra kérni, hogy válasszon kedvenc gyereket! De a TOPban benne van. Mert nem azért nem kedvenc, mert rossz, hanem mert nincs kedvenc és pont! Szóval olvasni, olvasni!
csak olvastam és olvastam és olvastam
Oké, be kell ismernem, hogy az első 100 oldal nem annyira izgalmas. De hogyha nem volna bevezető, nem értenénk semmit! Plusz, az unalmas rész után mindig sokkal jobban értékeljük a jót, a nagyon jót, az über-szuper-coolt, A holnap titkait. :D A végét nem tudom szavakba önteni. Főleg, hogy a szavakat nem önteni kell. :D No, értitek a célzást. Nem. Tudod. Letenni.

Tamarát az elején szó szerint utáltam. Mármint csak rinyált, beképzelt volt és elkényeztetett. Tudom, hogy mindannyian ismertek legalább egyet eme fajtából, így el tudjátok képzelni. Meg van? Nos, Tam pont ilyen volt. Nem tudtam dönteni, hogy inkább irtózatosan seggbe rúgnám, hogy átperdüljön egy másik kontinensre vagy pedig, hogy pofon vágjam egy telefonkönyvvel. Tetszett, hogy végre valahára volt valami kevéske értelme annak, hogy Tam teljes jellemfejlődésen megy keresztül a történet alatt. Mert hát mi volna jobb indok a „hisztis p*csa – szerethető karakter” átalakulásra egy apa halálnál, illetve egy nagyváros/vidék költözésnél? Szerintem így okés volt, nem volt logikátlan, amit én nagyon utálok. Szóóval, pirospont! :D
Ami még nagyon tetszett, hogy Tamara egy bátor főszereplő! Tudom, szerintetek minden második könyves karakter az, de ez az ő esetében más volt. Nem csak a könyv hátulján ráaggatott jelző, vagy esetleg mások hívták így. Nem, nem is szerepelt így benne a könyvben, csak én mondom. Első sorban sok olyan dolgot csinált, ami általános beletartozok a „bátor jelzők” halmazába. Ugyan én nem mindig érettem egyet a cselekedeteivel, de látszott, hogy T mindig próbált a jó úton maradni, és ez nem lebecsülendő! Másodszor pedig viszonylag sokszor szerepel a könyvben „nem is tudom miért, de ahogy erre gondoltam, elírtam magam” féle idézet. És a bátorság nem merül ki annyival, hogy sárkányokkal harcolsz, vagy, hogy kimentesz valakit egy égő házból.
A könyv is az apa halálával kezdődik, ezért, érthető módon, nem nagyon ismerjük meg. Az anyuka, mint fentebb említettem, teljes letargiába esik, ezért őt is kizárhatjuk. Arthurról (nagybácsi) és Roseleenről (nagynéni) is megvan a véleményem, de azt nem tudom szpójler mentesen leközölni, meg úgy is tartozik hozzá rengeteg miért? kérdés. Egyelőre (!) ennyit a felnőttekről.
Mint már említettem, T a menő nagyvárosi életében kiállhatatlan volt. Természetesen eme életformához álszent, hazug barátnők társulnak. Annyit mondok, hogy T sokat „köszönhet” nekik, miután elköltöztek.
Viszont T-nek volt egy normális „barátnője” is. Pontosabban Fiona az osztály furcsa lánya volt, és csak annyit tudunk, hogy az apuka temetésén ad Tamnek egy könyvet ami nagyon tetszik neki, és ezáltal össze szeretne barátkozni vele. Na, őt szívesen megismertem volna!
Nos, vissza is kanyarodunk a 2 bekezdéssel ezelőtti témánkhoz. Tamarának volt még egy „titkos” segítője, Ignatius nővér, akivel egy séta során véletlenül találkozott, és aki a közeli apáca zárdában lakik. Nagyon bírtam az öreget, nagyon vicces volt, és mindenben segítette T-t. De, ami különösen megfogott benne, hogy méhészkedett! Tudom, csak engem izgat fel ez, csak ugye nekem apukám is méhész, szeretem, amikor eme szakma tűnik fel valahol, mindazáltal különleges foglalkozás, illetve hobbi is, szóval nem vált sablonossá (na nem mintha bármi jelét mutatta volna annak, hogy arra kanyarogna) és értelme is volt, mert hát egy öreg apáca mivel foglalja el magát?

„Nem, nem voltunk mi gonoszak, egyszerűen csak nem voltunk rendesek. Magunktól nem adtunk a világon semmit senkinek, miközben mindent elvettünk, amit elvehettünk.
Ezt azért mégse érdemeltük volna.”

Most pedig jöjjenek a spoileres részek. Ne mondjátok, hogy nem szóltam!
Ez még nem olyan nagy poén-lelövés, de a házuk mellett, ahol vidéken laknak van egy kastély. Mert ők nem bent a faluban laknak, hanem inkább két falu között, az út mellett. Na, ez a kastély fontos szerepet játszik Tamara életében, sok minden itt dől el. Szerintem tökéletes helyszín volt. Nem tudom miért, de mintha Tamarának pont akkor és pont ott lett volna szüksége rá, hogy elmenekülhessen, elbújhasson, lehessen valahol.
Hiába a sok kaland és meglepetés, azért mégis csak a romantikus szekciónál találtam rá az én kicsikémre… Mint minden ilyesfajta könyvben, itt is van szerelmi szál. Ami engem nagyon meglepett! Vett egy éles kanyart a sztori, én meg csak ámultam és bámultam! De azért mégiscsak jobb, hogyha a 2 szemetekkel tapasztaljátok, szerintem Cecelia nagyon érti a dolgát, el lett ez találva gyerekek, el lett ez találva.
Ugye nevezhetjük a történet mozgatórugójának, amikor T megtalálja azt a bizonyos lakatos, bőrkötésű könyvecskét, amit mellesleg egy úgynevezett mozgókönyvtáron talált. Ez igazából egy minibusz, a hátuljában könyvespolcokkal és rója a kilométereket olyan helyeken, ahol nem találhatóak könyvtárak. Szerintem ez egy nagyon ötletes dolog, leleményes és értelmes, nyugodtan bevezethetnénk itt Magyarországon is.
Roseleen, amolyan tipikus nagymamához hasonlóan egyfolytában teletömi Tamarát!! De úgy vidékiesen! Hurka, kolbász, lekvár, zsír, stb. T meg ugye a városi „egy pirítós reggelire” életmódhoz van szokva, így én mindig szó szerint szétröhögtem magam ezeken a részeken, ahogy Roseleen csak traktálja T-t. Hihetetlen viccesek voltak, megszínesítették az egész könyvet, mert pl. T nem akar hazamenni, mert csak etetnék. :D
Na, most jön a tényleges spoiler!!! Ugye az a bizonyos könyv a mozgókönyvtárból azért érdekes, mert abban az volt leírva, hogy mi fog történni Tammal holnap. Innen is a cím, hogy minden reggel benne volt, hogy mit fog csinálni a következő nap, mintha egy naplót vezetne a jövőben. Be kell vallani, a könyv, talán egyetlen hibája, hogy meglehetősen nehéz volt figyelni rá, hogy tegnap mit olvasott a májáról, és ahhoz képest hogyan alakul a mája, illetve hogy ma mit olvas a holnapjáról. meglehetősen sokszor gabalyodtam bele ebbe a hármas kombóba. Viszont az utolsó holnap. Ugye a vége, ami egyszerűen fantörpisztikus lett! *-* Tökéletes lezárás. Tökéletes.
Nem tudom emlékeztek e, de valamikor ott fent ígértem, hogy még ejtek egy-két szót T anyukájáról, Jenniferől. Valahogy itt nem éreztem, hogy helytelen, amiért ilyen nagy letargiába fojtja a gyászát, nem úgy, mint a Lou anyukájánál, a No és énben. Viszont volt egy jelente, ami nagyin tetszett. Tamarát Roseleen szó szerint nem engedi be az anyjához, mert hogy „pihenésre van szüksége”. De T egyszer belopódzik hozzá, de akármit mond, hogy el akar költözni, utál itt lenni, az anyja mindig ugyanazt mondja. „Jó lesz nekünk itt. Nagyon jó lesz.” Majd egyszer csak betoppan Roseleen a reggelivel.

-              „Ez aztán csodás! – intézte szavait Anya az előtte álló asztalkára lepakolt tálcához anélkül, hogy Roseleenre pillantott volna. – Köszönöm! (…)
-              Nagyon szívesen! Nahát, mivel szolgálhatnék még neked, kedves?
-              Csak a házával, amit elvettek tőle, meg élete szerelmével… - jegyeztem meg gúnyosan. (…) – Ne aggódj, úgyse hallja!
-              Már hogyne hallaná, kislányom! – mondta Roseleen, hangjában némi szemrehányással, miközben tovább ingázott a szobában az egyik letisztítandó tárgytól a másikig.
-              Tényleg? – húztam fel a szemöldököm. – Mit gondolsz Anya, jó lesz itt nekünk? (…)
-              Hát persze. Nagyon jó lesz itt nekünk. – A második mondatot már vele együtt mondtam, úgyhogy kórusban, tökéletes szinkronban formáltuk a szavakat, amitől szerintem kiverte Roseleent a hideg. (…)
-              Igazad van, Anya, jó lesz itt nekünk. – Megremegett a hangom. Úgy döntöttem még tovább megyek. – És nézd csak, nézd azt az elefántot itt a szobában! Hát nem csodás?
Anya a fára meredt ott kint a kertben, és ajkán az előbbi mosollyal felelte: - De igen, csodás!
-              Gondoltam, hogy tetszeni fog neked. – Nagyot nyeltem, és megpróbáltam nem elsírni magam, ahogy Roseleenre néztem. (…)
Hát Goodwinék mindig így oldották meg a problémáikat. Tégy rendet a felszínen, de ne hatolj le a gyökerekig, és soha, de soha ne végy tudomást az elefántról a szobában. Azt hiszem, ezen a reggelen megértettem: úgy cseperedtem fel nagylánnyá, hogy minden szobában ott volt az elefánt. Gyakorlatilag ő volt a mi kedvenc háziállatunk.”

Bocsánat, kicsit hosszú lett, de most már vége a spoilernek.

         Én a könyvet úgy jellemezném, mint kérdések és döntések sora. Mindig van egy hogyan? és mindig van egy miért? És T előtt ott volt a több sávos kacskaringós út. Döntenie kellett és én nem csalódtam benne.
         Ami kifejezetten tetszett, és, be kell vallani, olykor-olykor idegesített, hogy még a fejezetek között is függővégeket állított fel!!! Oké, mondjuk még hol máshol, mivel csak egykötetes… Na, mindegy! Volt olyan, hogy T két dolog között vacillált, mire a fejezetnek úgy van vége, hogy „mérlegeltem és döntöttem.” Kész! És ez azért is nagyon „idegesítő” , mivel, hogyha épp meg kéne csinálnom valamit, de épp olvasok, akkor anyu mindig azt mondja, hogy jó, a fejezetet végig olvashatod, de utána gyere! És én meg az ilyeneknél csak fogtam a fejem. Viszont, én szeretem a függővégeket, még ha a hajamat tépem is tőle. :D
Az eredeti angol borító, ami sokkal szebb
         Ahern néha-néha ejtett pár megjegyzést, aminek semmi értelme. Például, amikor T még nem találkozik Ignatius nővérrel, észreveszi, hogy nagyon sok mézük van. Majd, amikor rájön, hogy Ignatius nővér méhészkedik, mindent megért. Na, ilyenekkel van tele az egész regény, de idővel mindennek lett értelme, ami kifejezetten tetszett. És aztán a végén, a sok elejtet fonalból egy egész lesz, ahogy rádöbbenek mindenre… WoW!

         Körülbelül ennyi is volna, csak még annyi hozzátenni valóm volna, hogy szerintem szebb borítót érdemel. Megnéztem az eredetit, és az valami Meseszép! Őszintén nem értem, hogy miért kellett megváltoztatni, hogyha nem ismerném Ahernt, nyugodt lélekkel sétáltam volna el mellette…

Kedvenc szereplő: Tamarát őszintén csak a vége felé kedveltem meg, de aki az első pillanattól szimpatikus volt, az Ignatius nővér! :)
Nem annyira kedvelt karakter: Roseleen…
Kedvenc rész: Nagyon megfogott ez az elefántos rész, de a kedvencem, amikor lehullt a lepel, és az utolsó holnap.

Nem annyira kedvelt jelenet: Uhh, amikor T visszamegy Dublinba…