2013. december 30., hétfő

Karácsonyi ajándékok

Karácsonyi ajándékok

Most, hogy, elmúlt már a karácsony, és körbejártam a rokonságot, gondoltam, leírom ide nektek, hogy miket szereztem e csodás ünnep alkalmából. :)


Mitch Albom
Az idő ura

Amióta az ember elkezdte mérni az időt, az élet egyszerű öröme odalett. Mindez az Idő Atyja, Dor lelkén szárad. Meg is kapta érte méltó büntetését: egy barlang falai között kell hallgatnia az emberiség szüntelen zokszavát. Az emberek egyetlen dolgot akarnak mindennél jobban: időt.
Amikor az Idő Ura már feladja a reményt és lélekben megtörik, felvillan előtte a szabadulás lehetősége. Ehhez annyit kell tennie, hogy teljesíti a rá kiszabott küldetést, és megtanítja két embernek, mit is jelent az idő valójában.
Dor visszatér a Földre, az állandó időhiányban szenvedő emberek közé, és megkezdi utazását két lélek - egy reménytelenül szerelmes tizenéves lány és egy örök életre vágyó rákbeteg milliomos oldalán. Ahhoz, hogy Dor sorsa beteljesedhessék, meg kell változtatnia az életüket.
A szívhez szóló, izgalmas regény arra készteti az olvasót, hogy maga is eltöprengjen, mit is jelent számára az idő, és talán át is értelmezze mindazt, amit eddig gondolt róla.


Laurie Halse Anderson
Hadd mondjam el...
Miért kerülik Melindát iskolatársai?
S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor? Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket? Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében.

Jenny Dowmham
Amíg élek
Előbb-utóbb mindenki meghal - mindannyian tudjuk. A tizenhat éves Tessa, akinek csupán hónapjai vannak hátra, talán mindenki másnál is jobban tudja. De van egy listája: felsorolta azt a tíz dolgot, amit még meg akar tenni, mielőtt meghal. Az első helyen a szex áll. Lehetőleg még ma. De nem mindig könnyű elérni, amit az ember akar, és amit akar, nem mindig esik egybe azzal, amire szüksége van. És néha a legváratlanabb dolgok lesznek a legfontosabbak. Felemelő, életigenlő és boldog - ez a rendkívüli regény azzal ünnepli az életet, hogy szembenéz azzal, milyen valójában a halál.

Siobhan Dowd - Patrick Ness
Szólít a szörny
A szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg. Conor ébren volt, amikor megérkezett. Rémálomból riadt fel. Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában. Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás. Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Amelyik mindig úgy végződött, hogy ... De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól. Az igazságot. Patrick Ness lenyűgöző regényt írt a népszerű író, Siobhan Dowd történetéből, akit túlságosan korai halála akadályozott meg abban, hogy azt saját maga fejezze be. Bátor, könyörtelenül őszinte, alapvetően szomorú, de mégis humorral színezett, kivételesen megindító írás arról, hogyan fogadjuk el veszteségeinket.



Hát, én őket kaptam karácsonyra, kommentben írjátok meg, hogy nektek miket hozott a Jézuska! ;)
Pusszy

2013. december 25., szerda

Merry Christmas!!

Kedves Olvasóim!
Én is szeretnék mindenkinek nagyon - nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket és örömökkel teli boldog új évet!!! Idén már nem, de jövőre mindenképp találkozunk! Főleg, hogy eddig már van 2 könyvem, de ma jönnek a nagybátyámék, anyukám barátja, és akkor apukámat nem is említettem...

u. i. to directioners: ki hallgatja max hangerőn a Midnight Memoriest??? :))) plusz megkaptam a This Is Us-t, szóval kukába-mászásra fel!


pusszy

2013. december 10., kedd

Könyvmolyok ajándékai, avagy kedvenc olvasmányod a nyakadban!

Kedves Olvasóim!
Ezeket a képeket egy másik könyves blogger oldalán találtam, és gondoltam, megosztom veletek. Csodaszép könyves nyakláncok "mindössze" kb. 6000 forintért. Tudom, kicsit drága, de szerintem  hiper-szupi ajándék, és ha most megrendelitek http://www.etsy.com/shop/Bunnyhell?ref=l2-shopheader-name  , akár meg is jöhet karácsony előtt. Az ügyesebbeknek pedig figyelmébe ajánlom, hátha kedvük támad hozzá! ;)








2013. december 7., szombat

Kezünkben a jövőnk

Sziasztok!
Itt a következő rész, próbáltam vele sietni, és tisztában vagyok vele, hogy nem lett a legjobb. Azért remélem tetszik majd. ;)  Ó, és még valami. A múltkori részhez csak egy árva komit kaptam, és abban se kaptam választ, az akkori bejegyzési kérdésemre (ne haragudj Lola, nem bántásnak szántam, tudom, hogy miért nem írtál, és egyáltalán nem baj, totálisan megértem). Szóval gondoltam, ez az ötlet nem nagyon jött be, hogy felteszek egy kérdést, ti pedig válaszoltok. Ugyanis megszeretném közelebbről ismerni az olvasóimat, de ha ez nem tetszett, nem baj. :)

Jay Asher & Carolyn Mackler

Kezünkben a jövőnk


Még pár hónapja akadtam rá egy boltban, és azóta üldöztem, és ahol csak tudtam, olvastam. Megtetszett, és tudtam, hogy kell nekem.  Szülinapomra meg is kaptam.

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől kapott CD – ROM –ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

Őszintén? Azt hittem, jobb lesz. Nagyon-nagyon tetszett az alap sztori, megfogott a fülszöveg és jó volt az eleje. Viszont utána.  Nem tudták azt kihozni belőle, amit megérdemelt volna. Mert ez simán lehetett volna egy szuper könyv, mert meg volt hozzá minden. De mégsem sikerült. És ezt sajnálom.
A szereplők szerintem uncsik voltak. Oké, néha kell olyan is, de azok, úgymond, „csinálva” unalmasak. De ez egyszerűen nem olyan volt. Nem azt éreztem, hogy „aha, ez egy elalszom rajtad szereplő!”, hanem hogy „ööö, ez tényleg ilyen?”. Mert nem volt semmi. Csak voltak. Emma, mintha képtelen volna érezni. A szülei elváltak. Oké, ezt tudom, hogy meg lehet élni minden tragédia nélkül. De azt már nem annyira, ha az apjának új gyerek lesz, az anyja pedig háromszor házasodott majd vált el. Meg neki a pasik is csak helyesek, a barátok meg barátok. Komolyan, mint egy gép. Josh, meg a srác, akinek konkrétan megalszik a tej a szájában. Olyan menő is akar lenni meg nem is. Tenni is akar valamit, meg nem is. Akarja is meg nem is. Néha úgy az arcába ordítottam volna, de komolyan…  A többiekről nincs nagyon értelme szót ejteni, mert kb. ők is ebbe vagy az ehhez hasonló kategóriákba sorolhatóak.
Egyébként az tette nekem nagyon unszimpatikussá Emmát, hogy ha a jövőjében meglátott valamit, ami nem tetszett neki, hopp, és már más valami van a jövőjében. És akkor meg azon kezdett el rimánkodni. És konkrétan elvárta, hogy sajnáljuk őt, mert, hogy neki ilyen meg olyan rossz lesz a jövője. Nem hogy örülne, hogy adódhatott neki egy ilyen lehetőség, hogy a jövőben az álmait élhette, helyes férje(i) lesznek és boldog gyermekei. Nem, neki csak az tűnt fel, hogy a mosolygós családi fotó Angliában készült, ahol folyton esik az eső, és ahova ő nem is akart menni. Én remélem, hogy soha nem leszek ilyen kiállhatatlan tyúk.
Azt sajnáltam, de nagyon, hogy az alap ötlet nagyon jó volt. A múltban vagyunk, és valaki „megtalálja” a facebook-ot, a jövőjével. Ez szerintem (!) lehetett volna akár best seller is. De nem tudták úgy megcsinálni, gondolok én itt arra, hogy, konkrétan az volt az alap sztori, hogy Josh összejön valakivel a jövőben, ezért furán viselkedik vele a jelenben. És Emma meg csak azt lesi, hogy mi nem jó a jövőjében. Már meg ne haragudjon senki, de szerintem foglalkozhattak volna valami fontosabbal/érdekesebbel.
Meg még azt nem értettem, hogy a tartalomban miért írják azt, hogy Facebook rajongóknak kötelező? Jó, én nem vagyok az, de attól még nem értem ezt a mondatot. Úgy, mint azt se, hogy emberek életét változtatta meg ez a könyv. Hisz ez csak egy tipikus ’mi lett volna, ha’ könyv. Szerintem, oké, ha ez velem megtörtént volna, akkor az életem 180 fokos fordulatot vesz, az tény és való, de szerintem nem ez az a kategória, amikor olvasás után le kell tenni a könyvet, hátra kell dőlni, és gondolkozni. Jó könyv, egyszerű, gyorsan haladtam vele, de semmi kép az a kategória, amikor újra kell értékelni az egész életünket. És néhány ilyen kommentet olvasva igen elcsodálkoztam. De hát ezt az emberekre hagyom. Lehet hogy csak valami okosnak tűnőt szerettek volna mondani…
De az tetszett, hogy a fejezetek felváltva jöttek Josh és Emma szemszögéből, így eléggé meg tudtuk ismerni, hogy ki mit gondol, és így a történet is jobban „ki tudott bontakozni”. Ez például egy jó ötlet volt.
Na szóval. Egybe véve nem egy rossz könyv, de azért akad még javítani való rajta. Az alapötlete nagyon jó, de ami belőle születet már nem annyira. Ha például Asher és Mackler újra gondolnák a sztorit, változtatnának rajta ezt-azt, és olvasnék/hallanék róla pozítív megnyilvánulásokat, akkor szívesen elolvasnám az átdolgozott példányt. De csak kölcsönből. Le vagyok égve.

Kedvenc szereplő: ha gonosz volnék, akkor azt mondanám nem volt. De ne legyünk ennyire kötekedőek, szóval Josh bátyja, Dave.

Nem annyira rózsaszínszereplő: hát az előbb említett okok matt csak Emmát és a pasiját mondanám, akinek nem ugrik be a neve.

Kedvenc rész: esetleg amikor facen szörföznek.

Nem annyira rózsaszín rész: amikor Emmát letámadja a pasija



Kedvenc idézet:    „ Josh kisimítja a haját a szeméből. – Tyson szerint óriási. Megváltoztatja az ember életét. 
– Igaz, de szerinte a 
Jóbarátok minden epizódja is ilyen.  /bocsi, de egy „kicsit” Friends fanatikus vagyok/

Pusszi :)

2013. november 21., csütörtök

Szamóca - lányok

Kedves Olvasóim!
Legelőször előre is nagyon - nagyon boldog szülinapot előre is Neked, Lola Csoki! :) 
Másodszor, ez előző poszthoz nem kaptam egyetlen egy árva komit se. :( De aztán rájöttem, hogy vannak olyanok, akik jó pár hónapja blogolnak, egyetlen egy megjegyzést se kaptak eddig, de nem adták fel. Szóval nem csüggedek! Félek, hogy elpártoltatok tőlem, de hát, a remény halé meg utoljára!
És végülis itt is a legújabb rész, tudom sokat kell még fejlődnöm, de én próbálkozok! Kérlek zépen írjátok le a véleményeteket!
Úú, csak még egyet!! :) Remélem tetszett ez 3 - dolog - rólam. Most csak ennyi: sport. Mindenki írjon az ő kapcsolatáról a sporttal! :P Az enyém: nehogy félre értés essék, utálok sportolni, csak most ez jutott eszembe. :) Deszkázok, de nem valami gyakran. Járok hip - hop órákra, amiket imádok! :) Megfogadtam, hogy SOHA, DE SOHA nem ülök többet biciklire. Hosszú sztori... A tesi órák nekem kész kínszenvedések. :P Egyszer tesin magasugrást osztályoztak, én a névsor végén vagyok, szóval a 2. ilyen órán kerültem sorra, de levertem a botot. Mind a hatszor. A 3. óra a javításé volt. Én, meg még páran próbálkoztak, mindenki átugrotta a botot valamilyen magasságban. Kivéve én. Kövi órán csak nekem be hozták a rudat és a matracokat, és amígy a többiek körülöttem futottak. A lehető legkisebbre állították, de így is csak másodikra sikerült... :/
Tök ciki volt!
Na pusszantás!!


Kertész Erzsébet

Szamóca - lányok


Jó pár éve kaptam ezt a könyvet. Először a borítója fogott meg, olyan üde és fiatalos volt első ránézésre, és megtetszett a fülszöveg is. Pár hete (vagy hónapja? Nem tudom elvesztettem az időérzékemet. Muhaha! Olyan nekem nem is volt!) a kezembe akadt, és arra gondoltam, „jé, itt egy jó könyv, írjunk róla!” Belenyitottam és khm… Szép időnk van! Magyarán, nem emlékeztem semmire. :P De sebaj, akkor elolvasom! És elolvastam. És tetszett. És most írok róla. J

Négy kislány a főszereplő Kertész Erzsébet regényében: Zsófi, Eszter, Márta és Mari. Tizennégy évesek, most végezték a nyolcadik osztályt, készülnek a végtelenül hosszú, utolsó közös vakációjukra. Szeretnének együtt maradni, egy kis kereset is jól jönne, munkát vállalnak hát a Béke Áruház szigligeti üdülőjében, a Szamócában. „A dolgozó nem fecseg, nem személyeskedik, nem kíváncsiskodik, nem pletykázik” – kapja az eligazítást, mielőtt útnak indulnának. De a valóság nem ilyen rideg. Olgi néni a világ legkedvesebb gondnoknője, Teréza mama, a teljhatalmú szakácsnő nem is olyan szigorú, a turnusonként cserélődő üdülővendégekről pedig mindig akad valami pletykálkodni való.

Összességében jó volt olvasni, nagyon tetszett, őszintén, de nem szállok el tőle. Aranyos kedves, fiatalos. Amilyennek egy ilyen könyvnek lennie kell. Olyan tipikus ifjúsági regény, nem egy strandolós, mert annál pár fokkal feljebb helyezhető, de óriási szerencsére nem volt komoly, mert ez nem az a kategória. De a stílusa. Amikor olvastam, arra gondoltan, hogy olyan, mint ha egy kezdő, de egyben nagyon tehetséges (!) író írta volna. Jó volt, mert jó volt, de valahogy ’első könyves író’ felling-je volt. Bocsi.
A szereplők. Hű. Ugye adott4 főszereplő, 4 kiscsaj, Zsófi, Eszter, Mari és Márta. Első egyben egyetlen hibám a karaktereket illetőleg: Mari, Márta; Márta, Mari. ??? Ez engem nagyon idegesített, hogy a nevük ennyire hasonlított. Könyörgöm, a magyar olyan gyönyörű nyelv, több száz lánynévvel, miért kellett pont így, pont ezeket használni? De túl tudok rajta lépni. Látjátok milyen jófej vagyok? :P Következő. Óriási pirospont az írónőnek, ugyanis nagyon szerettem a főszereplőket. Mindenkinek megvolt a saját kis egyénisége, minden lány más volt, és ez így volt komplett. Zsófi, a szeplős orrával, matek tudásával és félárvaságával ő volt a mi kis problémamegoldónk. Mari az ikerbátyaival, örökmozgásával és a túrabakancsával. Márta a strewdess nővérével és a kis piperkőc stílusával. És Eszter Halmos Helgával, a kis szemüvegével és a csendességével. Ők így voltak jók, lehet, kicsit „túl” jók, de most miért ne, Viszont pár mellékszereplő nem volt a legjobb. Példának okáért itt van Gedeon Kristóf, akiért mind a 4 lány „versenyez”. Tudjuk, hogy aranyos arca van és kerek szemüvege. És snassz. Hahó, négy lány is full szerelmes belé, ki lehet fejteni, hogy miért, hisz így én végig kkkkkk láttam magam előtt. A könyv egyik központi figurája, és én őszintén nem így képzeltem el azt a srácot, akiért ennyire rajonganak. (Kerek szemüveg? Ez most komoly???) Szóval úgy éreztem, a főszereplőink nagyon jól sikerültek. De egyik – másik mellékszereplő nem lett a legjobb.. Mintha a lányokra koncentrált volna csak az írónő, a mellékszereplőkről megfeledkezve, és későn kapott volna észbe, mikor már nem lett volna ideje.
A helyszín. Jaj, hát az olyan aranyos volt! J Ugye a lányok a Balaton mellé mennek dolgozni a Szamóca – üdülőbe. Ugyan kicsivel több leírástól az ember még nem válik Jókaivá, de a történeten sokat javít. Kicsit túl természetesnek vette az írónő, mintha pontosan tudnunk kéne, nekünk olvasóknak, hogy mi van a fejébe. De az elejtett kis információ – morzsákból egy kedves, a könyv hangulatához illő helyet tudtam elképzelni. Mert, ugye ebben a részében (még inkább) szükség volt a képzelőerőnkre. És ugye a szállodán kívül is jártak a karakterek. Főleg Mari miatt. De a többi helyszín is ily módon lett ábrázolva. Szóval, hajrá, képzelőerő!
A cselekményét néha kicsit furcsának éreztem. Maga, a könyv, a történések kicsit (!) lassúak voltak, de közben a lányok meg már úgy gondolták, hogy „jé, de repül az idő!” Összességében végül is ez egy kikapcs könyv volt, szóval ez inkább kellemes volt, mint rossz. A dolgok jól egymásra voltak építve, minden passzolt, nem rohantak el semmit.
Az a része a könyvnek, ami különösen tetszett, és kiemelném, az a lányok szövetsége, a Négylevelű Lóhere. Spoiler! Zsófi szavaival élve: „ Mindenki négylevelű lóherét akar találni, ami ritka, és senki sem törődik a háromlevelűvel. Pedig az éppen olyan szép, mint a négylevelű. Mi hárman vagyunk barátnők, nevezzük magunkat Háromlevelű Lóherének, s mutassuk meg, hogy a barátságunk szerencsét hoz.” (Eleinte csak hárman voltak, Eszter később jött) Nekem nagyon tetszett ez a gondolat, olyan szép! J Spoiler vége! Ami még tetszett, hogy igazából, ha megnézzük a lányok tulajdonságait, minimum egyet tutira találunk, ami akár egy kicsit is, de bennünk is meg van. Mi vagyunk. Ezért lehet ez kicsit „mindenki könyve”. Mert mindenki megtalálja benne a saját „én” – jét.
         A borítója szerintem nagyon jó választás. Világoskék alap, ami passzol az üde, fiatalos stílushoz, és egy kis kép, ami aranyos, és egyben olyan „Négylevelű Lóherés”. J

Kedvenc szereplőm: talán Mari bátyai
Kedvenc rész: a lányok megérkezése
Kedvenc idézet: „Mindenki négylevelű lóherét akar találni, ami ritka, és senki sem törődik a háromlevelűvel. Pedig az éppen olyan szép, mint a négylevelű. Mi hárman vagyunk barátnők, nevezzük magunkat Háromlevelű Lóherének, s mutassuk meg, hogy a barátságunk szerencsét hoz.”
Kedvenc különlegessége: ez. J





2013. november 14., csütörtök

I'm so sorry! :(

Kedves Olvasóim!
Először is, nagyon - nagyon, sőt még annál ezerszer jobban sajnálom, hogy az ősidő óta nem hoztam részt. Nagyon sajnálom, ja ezt már írtam, na mindegy, az a lényeg, hogy most nekem konkrétan minden összejött mindenhogy... Értitek. 
Először iszonyatosan meg szeretném köszönni, hogy itt voltatok velem!! Ti vagytok a legjobb olvasók! Imádlak titeket! :)
Másodszor: sok más könyves blogot olvasok, és közbe igen erős kisebbségi komplexusom alakult ki, mivel amit azok a lányok csinálnak, na azt lehet blogolásnak nevezni, de ezt??? Na, nevettessetek!
Komolyan összefoglalják amit olvastak, pro - contra érveket sorakoztatnak fel, elemzi a borítót, stb...
Ezért rájöttem, hogyha már csinálom, akkor már csináljam jól! ;)  Ezért mostanában, (elég keményen) keményebben ráálltam erre a témára, szóval remélem elnyeri a tetszéseteket!
A részt, jelentem, írom! Hogy mikor fog elkészülni az sok mindenen múlik, de becsesebbnél is becsesebb becsszó, hogy a jövő héten tuti - frutti biztosan fent lesz!
Csak ugye, mint feljebb említettem, a családom konkrét labirintus, és mindenki rajtam gázol át, hogy minél előbb kijusson, csak közben engem ott hagynak a trugyi közepén. És rájöttem, hogy a pasik iszonyat fura teremtések! A legjobb szó rájuk, hogy hű! Szóval innen is jött. És akkor a barátaimról még nem is beszéltem, akiket mondjuk eddig a családomnak tekintettem. Eddig. na mindegy!
Konkrétan a mostani idők legjobb eseménye, hogy kiolvastam a kötelezőt, a *sííp* Kőszívű ember fiait!!! (Igen, most volt kötelező. Igen, okos vagy, tényleg még csak hetedikes vagyok. Jaja, 13 éves. De ha ez nem tetszik, akkor húzzál el a sunyiba! Mert nem kérek olyan komikat, hogy milyen fiatal vagyok!, meg hogy biztos béna író vagyok emiatt. Mert nem vagyok rá kíváncsi.)
Szóval ez van.

na mentem írni

Pusziiii