2014. április 26., szombat

Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Sziasztok! :)
Ne haragudjatok, hogy a hét végén, azaz a hétvégén (:D) jelentkezem. Remélem tetszeni fog. Alul tudtok pipálgatni! :) Ohh, és sajnálom, de kicsit sok benne a szóismétlés.

Pusszy

336 oldal
Eszti és Csabi már kilencedik óta együtt vannak, de legjobb barátaik, Lia és Norbi csak szűk egy éve találtak egymásra. Pontosan olyanok voltak, mint a rossz romantikus filmek: mindenhol BFFek és örök szerelmek. Ám, Lia és Norbi első évfordulója előtt, pont karácsonykor, a szeretet ünnepén szakítanak. Főhősnőnk (természetesen) ezt óriási csapásként fogja fel, ezáltal elnyúlt pizsamában és eléggé kócosan töltötte a szünetet, bár a rengeteg síráshoz és önmarcangoláshoz épp megfelelő volt. De aztán szilveszter előtt észbe kap, hogy hohó, Norbi rég továbblépet! ezért dobta a szomorúságot, és lett egy azértismegmutatomNorbinak Liánk, aki eldöntötte, hogy a még egyben levő idilli párocskával megy Szánkó szilveszteri bulijába, ahová még együtt hívták el őket a pasijával. Hogy elcsábítsa Esztit és Csabit, hogy vele menjenek, megkéri a bátyját, hogy vigye el őket kocsival. Aha, csak lesz az autóban egy potyautas...




Ezzel a könyvvel kapcsolatban rengeteg értékelést olvastam, és azt kell hogy mondjam, én szentül meg voltam győződve arról, hogy ezt a könyvet, pontosabban az olvasóknak a hozzá való viszonyulását egyetlen egy, találó mondat jellemzik. Mégpedig, hogy Love or Hate. Szerintem ez a szlogen tökéletesen illik a könyvre, mind az olvasók és a könyv kapcsolatára. Illetve csak gondoltam.De ezt majd később. Na, ugye volt a TeamASZ!!!! és a huh, na, ez nem egy remekmű... Ugye vagy szereted vagy utálod. Én pedig olvasás közben nem is hittem, hanem inkább meg voltam róla győződve, hogy én bizony teljesen or vagyok. Nem tartozom sehova sem igazából, csak úgy jól el vagyok vele. De az idő teltével be kellett vallanom magamnak, hogy én bizony szeretem ezt a könyvet. Nem úgy mérhetetlen, szeretettel, hogy még ezzel a könyvel is alszom, hanem inkább olyasmi, mintha a love szó e-jének végébe kapaszkodnék fél kézzel, úgy, hogy bármelyik pillanatban belezuhanhatok a végtelen mélységbe... De szeretettem. Nem azt állítom, hogy ez egy hibátlan, tökéletes könyvecske, hanem hogy nem bántam meg, hogy elolvastam. Azért is, mert tettem egy felfedezést. DE majd később! ;)

Úgy összességében miért is szerettem?
      - Laura még mindig megcsillogtatja megnyerő humorát, amitől nem hogy le vett a lábamról, de egyenesen a földön fetrengtem.
      - A történet egyáltalán nem sablonos, illetve én ezt most nagy általánosságban veszem. Ugyanis: mutassatok nekem még egy olyan könyvet, ami a szakítással kezdőik. És most nem számít, az ha a második fejezetig dúl a láv. Nekem olyan kell, amiben a nyár az első lapoktól kezdve utálja a világot, a boldog embereket, de legfőképpen a volt pasiját. Sok sikert a kereséshez!
      - Ezt (is hihi) 2 nap alatt sikerült kiolvasnom. És szerintem ez azért jelent valamit.

De. Mert mindig van de. Vajon miért kapott olyan sok rossz értékelést? Valamiért meg tudom érteni az éremnek ezt az oldalát is, mert:
      - Játszunk illúziórombolósat. Mindenki tudja, hogy kire mire, kikre, mikre célzok. Hát ja.
      - Olvasás közben néha olyn volt, mintha az írónő nem szeretne kipattani a megszokott nyeregből, jól elvan, nem vágyik másra, mint ami tőle megszokott. Pedig én szeretem a változatosságot.
      - Fölényben voltak a "jó, akkor őt se szeressük" karakterek
      - Túl sokat akart belesűríteni egy, nyamvadt, már alapjaiban véve is különleges éjszakába. Ennyi mindent egész egyszerűen nem vagyunk képesek megtenni. Túl sok. Mert még mindig emberek vagyunk. 
      - Egész éjjel egymást követték az egyedibbnél egyedibb történések, de pont a legfontosabb, a szilveszter pillanata szerintem nem lett kiragadva, attól függetlenül, hogy mégis kitűnt, mert igazából túl hétköznapi volt.

A szereplők egyáltalán vagy csak nagyon kis mértékben lettek kidolgozva. Kicsit "sodródtak az árral". A híres - négyesből senkit se zártam a szívembe, nem alkottak bennem maradandót. Ohh és még valami. A névválasztás most valami szörnyű volt... Áááá! És Szilkó. Ez a Szilveszter becézése. Az igazat megvalva, az egyik szemem sír, míg a másik nevet, mert ez ugyan tényleg vicces, de mindemelett szerintem már túl erőltetett. Ohh és én nagggyon nem bírtam Miklóst. Naggggyon nem.

Tudom, elég furán fog kijönni, de van valami, ami nagyon tetszett. Hogy Liáék Árpádföldön laktak! Jó, én nem oda valósi vagyok, de nagyon közel hozzá! Plusz, egyszer Lia és Eszti elmegy az Árkádba. I <3 Árkád LIbri. :DD Ez volt az első könyv, ami a majdnemlakhelyemen játszódik. És emiatt közelebbinek éreztem.

Na, amit ugye megígértem, hogy mire jutottam ezzel a könyvvel. Nem rég tettem egy "felfedezést". Mindenhol csak azt olvastam, hogy ez mekora csalódás volt, és nem ezt szokták meg Laurától. És egyetértettem velük. De pár napja, amikor már túl voltam az olvasáson, elolvastam még egy kritikát. És abban a szerző azt írja, hogy neki nagyon - nagyon tetszett ez a könyv. És, hogy ugyan ez volt az első könyve az íírónőtől, de nagyon bejött neki. Gondolom levontátok a lényeget, de röviden annyi, hogy akinek kedvenc könyvei közé tartozik az SzJG és a Bábel, hát, annak ez most nem fog beállni a sorba. De aki eddig tartózkodott Leiner Laurától, annak szíves örömest ajánlom első könyvnek, mert akkor egyik műve se lesz rossz élmény. Én ezt tudom ajánlani, de végül is nem dönthetek helyettetek. :)

És még a végére. Mindenki oda meg vissza van a borítótól. Nekem kifejezetten nem tetszik. A fele üres, a fele tömött. Tetszik a rajz, de ahogy, ahol fel van szakítva az nem. Meg annyira nagyon maga a cím se jön be, nem tudom miért. Ohh és még egy aprócska megjegyzés. Szerintem nem márciusban kellett volna kiadni egy téli könyvet, amikor már olyan szépen sütött a nap... :(

Kedvenc szereplő: Mindenki Szilkót isteníti, én bocsi, de nem állok be a sorba. Nekem Ákos vált a kedvencemmé, igazából ugyanolyan töltelék karakter, mint a Bábelben volt a punk, de abban is ő volt az egyik kedvencem, megszínesítette az egész sztorit.
Nem annyira kedvelt karakter: Miklós. Esztit se bírtam, de MIklós egyszerűen csak idegesített, simán segbe rúgtam volna.
Kedvenc rész: Öööö, amikor Ákos feltűnik! :DD
Nem annyira kedvelt jelenet: Hupp, például... Lia rinyálásai és amikor a mekiben voltak...

2014. április 24., csütörtök

Blogspot Történetíró Hónap

Sziasztok! :)
Ne haragudjatok, most nem egy új könyvvel jöttem, hanem csak egy kis figyelemfelhívással, hátha kedvet kaptok hozzá. Mivel olvasóimnak több mint a fele erre szavazott, ezért itt is volna egy lehetőség, hogy kimutassátok írói mivoltotokat, melynek neve Blogspot Történetíró Hónap. A lényeg, hogy 1 hónap alatt, májusban meg kell írni egy 30,000 szavas regényt vagy 12 novellát esetleg 20 verset. Én jelentkeztem, próba szerencse, remélem menni fog.
Ha rászánjátok magatokat, akkor előre is sok sikert!! :)


Kattints! ;)

2014. április 17., csütörtök

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...

Sziasztok!
Itt is volna a következő mű, egy napos késéssel... Remélem tetszik!
Minden kedves olvasómnak boldog húsvétot, találkozunk a megszokott időpontban! ;) (ami nem tudom mikor lesz, valamikor a jövőhéten)
Pusszy


264 oldal
Mellesleg szerintem ez egy sokatmondó borító.
Illik a könyvhöz.
Melina csak egy 14 éves lány a többi közül. De nyáron, azon a bizonyos bulin, megváltozik minden. vajon micsoda? Mi történhetett? Miért utálja azóta mindenki Melindát? A folyosón miért lökik fel? Miért kell rejtőzködnie, bujdosnia Melindának? Még a négyes - örökbarátságuk is szétfoszlott, semmivé lett. melinda nem számíthat senkire. Nem mondhatja el senkinek, nem hallgatja meg senki. Pedig csak el szeretné mondani, hogy mi történt azon az estén... 









Hadd mondjam el, hogy mennyire tetszett ez a könyv... Különleges volt számomra. Ugyan nem ordítja bele az arcodba konkrétan, hogy mi is történt azon a nyári estén, de ott lappang a sorok mögött és egyszerűen csak tudod. Benne van a levegőben. Egy nyomasztó levegőben. Egy nyomasztó levegőben, amit valaki nap, mint nap belélegzett. Igen, lélegzett, ugyanis ő élt és ami talán még fontosabb, élni akart. Nem adta fel a harcot olyan könnyen, mint drágalátos Hannah Bakerünk. Szerintem Melinda helyzete rosszabb volt, mert 1. fiatalabb is volt 2. mert ő ezt nem akarta! Még részben sem! nem úgy, mint egyesek... De ő küzdött, ő kitartott, ő nem rendezte le egy egyszerű "na, pá!"-val. És ezért valamilyen szintem becsülöm is őt. Mert ez egy valósághű könyv. Ami elmondja, hogy ilyen létezik!  Szerintem Hannah Baker storyja túl "csinált Depi End" lett, de ilyen ma is VAN a világban. Sajnos.

Ha valamilyen csodás csoda folytán abba a világba csöppenhetnék, amiben főhősnőnk élt, akkor mindössze csak három dolgot tennék meg:

  1. Beolvasnék Mel szüleinek. De jó keményen. Na, ők tényleg rossz szülők voltak. Elhanyagolták a lányukat, nem foglalkoztak velük. Melinda egyszerűen nem számíthatott rájuk. 
  2. Felpofoznám a drágalátos volt legjobb barátnőit, ennek a szegény lánynak. Szép sorjában. Jó, Ivyt nem, ő végül aranyos volt vele, de a másik 3 bunkózott. Oké, néha el lehetett kapni néhány jó - Nicholle pillanatot, Jessica meg csak elköltözött, szóval csak karmolást kapnak, de attól még Rachelle 2 pofont is kap! Vagy inkább százat...
  3. És végül megölelném Melindát. 

Ez igazság szerint egy jól megírt történet. Hallottam már olyan kommentet erre a könyvre, hogy valami borzalmas nyelvezettel rendelkezik. Szerintem nem, egyáltalán nem. Pont olyan a nyelvezete, hogy élethű legyen. Egy 14 éves lány, aki már sok mindenen átment, nem hinném, hogy olyan nagyra törő gondolatokat fogalmazna meg. Ő csak egy lány. Nem kell belé többet tuszkolni. Teljességgel el tudom hinni, hogy neki a bevásárló központban a legfontosabb dolog, a sült krumpli illata. Mert mostanában már ilyenek a fiatalok! Ne várja el tőlük senki, hogy fejben sodokuznak,  mert ők nem ilyenek! Egyszerű a nyelvezete, mert egy tini fejében egyszerű gondolatok vannak! És ez tetszett nekem. :)
Nekem ilyenbe van meg. Szerintem ez egy csúnya borító.

Óriási pluszpontnak tartom még Melinda hobbiját. Ő nem karkötőt font, vagy naplót írt. Ő kertészkedett. Nem viccelek. És én úgy gondolom, hogy ez teljesen helyénvaló. Simán el tudom képzelni, hogy egy ilyen lelki hátérrel rendelkező lány a kertbe menekül. De akkor is, ez akkora egyediségre utal! Ezt a vonulatát a könyvnek nagyon-nagyon szerettem.

Ne haragudjatok, hogy ez ilyen kis szomorúkás rész lett, de nem tudtam másképp vélekedni erről a történetről. Megfogott. És gazdagabbnak tekintem magamat azért, mert elolvastam ezt a történetet.

Mindemellett a könyv végén közzétettek egy interjút az íróval, nekem nagyon tetszett! :)

Kedvenc szereplő: Melinda. Becsülöm a kitartásáért. De Mr. Freeman, a művészet tanár is aranyos volt. :)
Nem annyira kedvelt karakter: Ő.
Kedvenc rész: A vége. A legeslegvége. Az utolsó pár oldal. Meg a vécéajtóó!
Nem annyira kedvelt jelenet: Amikor mindenki utálja Melt. :'(

2014. április 14., hétfő

*türütüttűű* díjat kapott a kicsi bloggerinátok és, jöhet a taps! :3

Sziasztok!
Képzeljétek, az egyik blogger barátnőm, Nutella kapott egy díjat, és nekem szeretné tovább adni! jaj, olyan boldog vagyok! :))


Szabályok:
- Tedd ki, hogy kitől van a díj!
- Írj magadról 11 dolgot!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Küldd tovább 11 embernek!

Magamról
1. Imádom a csokit. Minden mennyiségeben. Ide vele!!
2. A kedvenc elfoglaltságom a *dobpergést kérek* olvasás!! De mindemelett imádok blogolni! *-*
3. Nem nagyon hiszem el, amikor azt mondják, hogy vicces vagyok.
4. Nekem is van *szőke herceg, fehér lovon* csak ő épp barna hajú, és nem hinném hogy lovagol. :D És kevesebb, mint egy hónap múlva egy hétre össze leszünk zárva.. Huh.
5. Irtó rendetlen vagyok. *-*
6. Jelenleg írok egy könyvet, de psszt!
7- Még soha nem jártam egy fiúval se, de még randim se volt.
8. Megpróbálok írni még 3 dolgot.
9. A harmadik kedvenc időtöltésem a kommentjeitek olvasása! :)
10. Nagyon nem jön be a mostani könyv, amit olvasok. :/
11. Utolsónak valami menőt kellene írni, de nem jut eszembe semmi. Ez számít? :D

Kérdések:
1. Könyv vagy film? 
Hahaha, NO! 

2. Csoki vagy chips?
Mindenkinek hagyok gondolkodási időt, csak nyugodtan.

3. Mi juttatott arra a döntésre, hogy blogot indíts?
Nem tudom, megtetszett, és túlságosan tele volt a fejem, ki kellett adnom. :)

4. Operációs rendszered, böngésződ?
Ööö, oki, semmi baj. :D Windows 7 és Chrome, of course. :D

5. Egy titkod, ami kikerülhet a netre?
Épp leinerlaurásat játszom, már írtam egy egész oldalt! *vastaps*

6. Mikor hallgatsz zenét?
Mivel 10 percre lakok a sulitól gyalog, ezért oda meg vissza gyaloglás közben, na értitek, meg amikor ilyen jegyzetetlős lecke van.

7. Kedvenc színed?
Piink! De nyugi, a plázában csak a Libri érdekel. ;) Jó, meg a Meki. :D

8. Mobil vagy számítógép?
Vagy laptop? Szeretlek kicsikém. ;D

9. Tél vagy nyár?
Vagy ősz! :D 

10. Stílusod?
deszkásfarmer, tornacipő, valami feltűnő póló. De nem, egyébként olyan Emós. :D

11. Jegesmaci vagy pingvin?
Egyikse, mindkettő túl hideg. Inkább békaa! (nem, tényleg nem vagyok normális, de igen, tényleg a leveli béka a kedvenc állatom)

Kérdéskéim:
1. Ha egy, bármilyen nyelven beszélhetnél, melyik lenne az?
2. Hol élnél a világon legszívesebben? (csak egy!)
3. Milyen NEM háziállatot tartanál?
4. Melyik íróval találkoznál a legszívesebben?
5. Kinek a bőrébe bújnál 2 óra erejéig?
6. Milyen állat lennél egy napig, úgy hogy senki se tudja, hogy te vagy az?
7. Melyik filmben/sorozatban élnél legszívesebben?
8. Ha írhatnál egy könyvet, és ki is adnák, milyen stílusú lenne?
9. Gyerekeid (egy fiú és egy lány) neve?
10. Hogy néz ki az ideális szobád?
11. És végül ha 10 percig együtt volnánk bezárva egy liftbe, mit mondanál, tennél? :)

Mi is a következő? ja, megvan! Nyerteseim :)
Mivel én könyves bloggerina vagyok, ezért hasonlóaknak küldeném. Egy kivétellel.
Lola Csokinak, hű olvasómnak :)
Plusz: MártinakJoyánakheppiZsálya - Rozmaring párosnakSarahSparkle-nakkittinektfanninakVaninak és DaninakGalnakés végül Lalának és Luneának

Sok sikert és köszönöm széépen! :)

2014. április 12., szombat

Érdekességek a blogról

Sziasztok! :)
Gondoltam érdekes lehet számotokra egy ilyen kis szösszenet, és nem csak "porfogó" lesz a blogon. :) Ohh, és jelentem, a következő bejegyzés 25%-ban kész, reményeim szerint a hét első felében meg is kaphatjátok. ;)
Pusszy

- Eddig 2744 oldalmegjelenítés volt. Egyébként októberig el szeretném érni a 4484-et. :)

- A blog történetében eddig január volt a legsikeresebb hónap 704 oldalmegjelenítéssel, de szerintem április beelőzi, mert már 474 oldalmegjelenítés volt ebben a hónapban.

- Eddig a Bábel volt a legsikeresebb bejegyzés, összesen 68 megtekintéssel, pontosabban olvasással.

- Megjegyzéseknél is a Leiner Laura regény viszi a pálmát, 13 komment jött rá, úgy mint a kritika utáni szomorú hangvételű bejegyzésre.

- eddig összesen 140 megjegyzést kaptam, aminek mondjuk én vagyok a fel, mert mindig válaszolok, de így is 70 körül van!! :)

- Eddig Magyarországról 311 olvasóm van, Németországból 14, Oroszországból és az USÁból 6, és Romániából 1. Szeretlek Titeket! :) <3

- Eddig siralmasan csak 14 könyv lett értékelve. Bele kell húznom!

- A kezdet óta összesen 3 embernek mondtam el, hogy blogolok. Jó, mondjuk egyikük elmondta még valakinek, egy negyedik valaki meg azt hiszi, hogy könyvet írok...

- Van egy füzetem, amibe leírom a bejegyzés vázlatát. Gondoltam már rá, hogy beszúrom a bejegyzéshez ezt a jegyzetet, de inkább elvetettem, Egyébként csak egy sima Niveás füzet.

- Azért október eldején nyitottam, mert október a kedvenc hónapom, és elseje jó kezdetnek tűnt.

- A nyitás óta már kétszer is műtöttek. 

- Tervezem felírni nyilvános helyekre a blogom címét, csináljátok Ti is nyugodtan! ;)

2014. április 9., szerda

We Love Books - Tag

Sziasztok!
Itt is vagyok egy új bejegyzéssel, még ezen a héten, de lightosra vettem a figurát, így csak egy taget kaptok. Ugye hetente van új könyvkritika, de lehet, hogy többet is kaptok az egyik rovat folytatásaként, vagy egy tagbe csomagolva. Jó szórakozás, kommentelni szabad! :)
Pusszy


1. Ha a könyveid közül csak egyet tarthatnál meg, a többit pedig el kellene dobnod, mi lenne ez az egy könyv?
Gyerekek, ez egy olyan lehetetlen kérdés! Mint hogy egy anya válaszon a gyerekei közül! Soha, ismétlem SOHA nem volnék képes ilyen szörnyű döntést meghozni. Minden könyvemet szeretem, jó talán, esetleg némelyiket nem annyira, de akkor se dobnám ki őket! Ez hallatlan! Szóval híven küzdök az "egy moly nem moly egy könyvvel" mozgalom mellett és ezt most szó nélkül hagyom.

2. Melyik az a könyv, amit soha nem olvasnál el újra? 
Ilyenkor az emberek általában a legjobban utált könyvüket hozzák fel, de én (mint már megszokhattátok) különcködöm. Mivel még soha nem játszottam úgy igazából Mazochista Molyosat, ezért inkább a nem annyira kedvelt könyveket olvasnám újra, mint a kiskoromban imádottakat. Tudom, hogy kiskoromban nem a legigényesebb olvasmányaim voltak, ezért nem szeretném őket újraolvasni, mert tudom, hogy mai fejjel megtörne a kis kori varázsa.

3. Szoktál rágcsálni, vagy iszogatni valamit olvasás közben?
Mivel én egyfolytában eszek, ezért ha úgy adja a sors, akkor igen. Például sulis - kajás szünetben a szendvicsem társaságában vagy pedig (amivel anyut teljesen kiborítom) hogy a családi, asztalnál való étkezés közben fél kézzel a könyvet tartva eszem a levest, aminek a fele, természetesen, a terítőn landol.

4. Mikor kezdődött az könyvek iránti szereteted és melyik volt az egyik első könyv amit olvastál?
Huh, mint már említettem, nekem ez több mint 7 éve bennem van. Annyira, hogy már suli előtt is tudtam olvasni, annyira szerettem. Ebből adódóan, és abból hogy elégé szenilis vagyok, nem emlékszem, hogy mi volt Az első könyvem, amit sajnálok, viszont azért mégiscsak jó, hogy már olyan régi, hogy nem is emlékszem (bár ez az én esetemben nem mindig igaz, ugye, mert nem csak az idő miatt felejtek el dolgokat :D)

5. Nagyon romantikus vagy nagyon akciódús?
Szerintem nem jó, ha valami csak. És pont a 2 legjobb fajtát hozták fel, ugyanis van egy titkos receptem a jó könyvekre, és ez a két hozzávaló szerepel a listán, de csakis egyenlő arányban. Kell is ez, az is. Természetesen kikapcsolódásnak én is elő szoktam néha venni pár full-love-storyt, de ezen nem lehet felnőni, ez csak kikapcsolja az agyat, nem beindítja. Ugye a másik ellentét, ahol minden sarkon megölnek valakit, de már az író se tudja, hogy hol/mikor/kit/kinek a macskájával. Ez meg az agyfárasztó kategória. Szóval ha figyeltetek: akció dús+nyálcsöpögős=viszonylag normális agy. És szerintem azért jó, ha egybe zsúfoljuk a kettőt.

6. Függővég vagy lezárt befejezés?
Na, figyeljetek, mert csalok! Könyv lezárt, sorozat darab függővég. Tadám!

7. Kicsi vagy nagy könyv?
Méretben a kicsi, mert kényelmesebb, kevesebb helyen elfér, és hát nem jó olvasni egy A/4-es könyvet, na! De oldalszámra természetesen minél több, hogy az írónak több és több oldala legyen precízen kifejteni a dolgokat, úgy, ahogyan ő szeretné.

8. Egy műfaj vagy többnek a keveréke?
Ha kotyvasztósat játszunk, abból mindenképp érdekesebb valami jöhet ki, mintha maradnánk az alap sablonoknál, ezért is támogatom a 2in1 féle módszereket.

9. Múltban, jelenben vagy jövőben játszódód történetek?
Jobban kapható vagyok az itt és most műfajra, de emellett érdekel a különböző írók jövőbeli jövőről alkotott elképzelése is. Így ezt a kettőt szoktam vegyíteni, ha lehetséges.

10. Önálló könyv vagy sorozat?
Sztoritól függ. Mindenképp van, ami megér 2-3, vagy több részt is, de van, amikor jobban jártunk volna, ha az író szó szerint összecsapja egy könyvé, mert legalább nem kell hosszú-hosszú könyveket végigolvasnunk egy röviden is izgalmas történet végéért.

2014. április 7., hétfő

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Sziasztok! :)
Újra itt is volnék., remélem megfelel! :) Köszönöm szépen a rengeteg pozitív megjegyzést az eléggé letört hangvételű bejegyzésemhez. Ezúton is nagyon - nagyon köszönöm, és mindegyikőtöknek egyenként küldtem egy nagy-nagy ölelést, remélem nem kallódott el. :) Sajnos még nem volt időm válaszolni, mert ezen a "remekművön" dolgoztam, de nem sokára mindenképp sort kerítek rá! ;) Mellesleg talán olvastátok azt az egy szem kommentet, ami ellenem szólt, és konkrétan kaptam még egy kritikát. Halkan megjegyezném, hogy az a kritikás blog társszerkesztője volt... Reményeim szerint még a héten kaptok egy bejegyzést. :) Na, de nem is untatlak Titeket tovább, jó olvasást! 
Pusszy 



292 oldal
Hercule Poirot épp Isztambulban tartózkodik, amikor váratlanul Angliába hívják. A török városban találkozik egy régi ismerősével, akivel útnak indul az Orient expresszen. Igaz, a nyomozó csak nehezen talál szállást a vonaton, annak ellenére, hogy az december környékén mindig sok a szabad hely, most mégis telt ház volt... A vágány szemet szúr az egyik utasnak, aki megkéri, hogy egy tetszetős pénzösszegért találja meg azt az embert, aki az életét fenyegeti. Mivel Poirotnak nem tetszik az állásajánlatot kínáló amerikai, ezért visszautasítja a lehetőséget. Kár, ugyanis másnap, azután, hogy a vonat egy hótorlaszban rekedt, a férfit holtan találták. Belga detektívünkre nehéz nyomozás vár, ugyanis egy vágányban ragadt, ahol nem csak az idő sürgeti, ugyanis, ha kiszabadítják őket a hóvészből, át kell adni az ügyet a hatóságoknak; de még az is a gyilkos felé billenti a mérleget, hogy semmi sem szolgálja azt a célt, hogy bebizonyítsák, vajon az illető igazat mond e, a tulajdon szaván kívül. 

Ezt a könyvet az egyik közösen olvastam. Volna. Ugyanis nekem megvolt otthon, de Neki könyvtárba kellett érte mennie. Annyira megfogott a fülszöveg, hogy amíg ő nem kaparintotta meg a könyvet, én már el is olvastam a felét. És amikor Neki közbe jött valami, és nem volt ideje belemerülni, én már meg is tudtam, hogy ki a gyilkos. Így történt, hogy a közös olvasásunk hirtelen átcsapott az "Évike már megint nem bírt magával" 53. részébe. És igen, ez egy jó könyv, és igen, nekem igazából van akaraterőm *hevesen bólogat*.

De komolyan, ha egy jó krimire vágsz, itt a helyed! Ja, nem, ez egy másik reklám. Várjunk csak, nincs is könyves reklám! (most megsértődtem) Olvasd el, mert jó! :) Phh, esetleg megfelel... Komolyan, amikor megtudtam, hogy ki a gyilkos, ezek voltak a reakcióim (mellesleg ezek a suliban, tanítás előtt történtek):

  1. Tök nyugodtan olvasok a padomon.
  2. "Neeee!" - most felordítottam, mert rám tört a nagy felismerés
  3. Mindenki arra a hülyére néz, aki görcsösen szorítja a könyvet és idegbeteg módon mered a lapokra
  4. (drámain felnéz) "Ezért megölök valakit!"- mire összeröhögök a másik Agatha Chrristie-fan osztálytársammal. Ugye milyen kis humorosak vagyunk? :D
Egyáltalán nem csodálkozom, hogy a 21. legjobb krimi a molyok értékelése alapján. Hőőőő, 21? Alul lett értékelve a kicsike. :( Végig teljesen jól le lett vezetve az egész történetet, illetve a cselekményét. Minden apró részlet kiderült, de csak és kizárólag a maga idejében, nehogy okosnak vallva magunkat, abban a hitben ringassuk a kicsi lelkecskénket, hogy tudjuk ki a gyilkos, mert nem! Soha nem fogsz előbb rájönni, mint Poirot bevallaná, és ezért átkozni fogod! Magad. Hogy nem olvastad el előbb.

Gyermekeim, azt hiszem nincs több hozzáfűzni valóm. Kár csűrni-csavarni a dolgokat, amikor egyetlen egy mondatban is megfogalmazhatom az erről a könyvről alkotott véleményem: Jó. Kész. Nem kell hatszor elolvasnod, mert tudom, hogy tudod, hogy ez csak ennyi. Mindig is tudtam, hogy Agatha Christie jó. De bele gondolni se mertem, hogy ennyire.

Kedvenc szereplő: Nagyon megkedveltem a magyar házaspárt, meg hogy volt szerepük, és nem csak rongybabaként csüngtek erre-arra. Bezony ám, még magyarok is vannak benne! (nem is akármilyenek)
Nem annyira kedvelt karakter: Pff, senki. :D esetlegesen a meggyilkolt fószer. Nem volt szimpatikus.
Kedvenc rész: Természetesen a vége. Helyesbítek, A vége. Na az, befejezés, hölgyeim és uraim, az befejezés.
Nem annyira kedvelt jelenet: annyira imádom azt az érzést, amikor legszívesebben kihúznám ezt a sort! :) De most komolyan, olyan jó kis könyvecske, ezt most nem rontom el. :) Jó, ez nem mellékes, hogy nem is tudnék ide írna... Muhaha!

2014. április 5., szombat

Brühühü avagy help mí plíz!

Sziasztok!
Öhh, hát, tényleg nem kritikával jöttem most Nektek... Bocsi. :)ű
Csak valamit szeretnék kérdezni/mondani.
Nem olyan rég, kb egy hete kértem egy kritikát a blogra, mert gondoltam milyen menő lesz az elismerő szavakat olvasni. Hát nem így lett. Csúnyán lehúzták a kicsikémet, konkrétan a 45 pontból csak 24-et kaptam. Ez volna a vágatlan verzió, de röviden:

  1. A fejlécre alapból nem kaptam egy pontot se a tízből, mert elfogadtam egy kedves barátnőm felajánlását, és mellesleg nekem tetszik.
  2. 3 pont mínusz mert alapjában kék a blogom. Oké...
  3. Újabb 2 pontos levonás, mert NINCS CHAT A BLOGOMON! Amikor először megláttam, ellepte a fejemet az a konkrét WTF? feeling. Már nem azért, de ti komolyan itt akartok cseverészni Velem vagy a többi olvasóval? mert ha igen, csak szóljatok, csak én nem tartottam lényegesnek...
  4. 2 pont mínusz, mert nem vagyok hajlandó egy egyszerű könyves blog kinézetével órákig gyötrődni. Mellesleg, a tartalom a lényeg. (ebből is lejön, hogy mennyire felszínes, aki ezt csinálta, ugyanis  25, azaz több mint a fele az összpontszámnak a kinézeten múlik)
  5. Az a baj, hogy szlengelek. Bocsi, 13 éves vagyok, és nagy általánosságban a olvasóim is hasonló korosztályból kerülnek ki. Ezért levonni 3 pontot...
  6. És újabb két pontocskától fosztottak meg, amiért gyorsan gépelek, és becsusszan egy-két hiba.
  7. Oké, ezt muszáj idéznem! : "Tartalom: Vannak nagyon érdekes dolgok/bejegyzések is blogodon, amik különlegessé, és egyedivé varázsolják azt. Csak így tovább! :)" (de természetesen beléd szúrok még egyet, és azért sem adom meg a maxot, vonjunk csak le még egyet!) 
Kikérném a véleményeteket, hogy ti is komolyan gondoljátok ezt? Mert Nekem nincs szükségem egy unatkozó kiscsaj beszólogatására, aki 3 percet HA eltöltött a blogon. Nekem TI vagytok a fontosak, mert TI jártok fel hetente, TI írtok kommentet és TI szeretitek a blogom. ha valamelyik ponttal akár minimálisan is, de egyetértetek, akkor írjátok meg, és változtatok rajta, ígérem!
Csak ennyit szerettem volna
Pusszy *egy letört bloggerina*